Nádasdy Ádám: Beszorulva tél és nyár közé
Ti nem tudjátok, milyen a hideg,
mikor a forró kőlapon olvad a por,
reszelős szárával zenél a vadkapor
s az évszámok fölött bögöly zizeg.
Ti nem tudjátok, mit ér egy kabát,
mikor a napfény száraz koszorút sodor,
tüzes kemencében tombol tovább a tor,
de aki megy, az jégmezőn megy át.
A csiszolt kő a szemetekbe tükröz,
most aktuálisak a domborművű csókok.
Az izzó gránitlapnak mélyen meghajoltok,
és odafagy a szátok a betűkhöz.
mikor a forró kőlapon olvad a por,
reszelős szárával zenél a vadkapor
s az évszámok fölött bögöly zizeg.
Ti nem tudjátok, mit ér egy kabát,
mikor a napfény száraz koszorút sodor,
tüzes kemencében tombol tovább a tor,
de aki megy, az jégmezőn megy át.
A csiszolt kő a szemetekbe tükröz,
most aktuálisak a domborművű csókok.
Az izzó gránitlapnak mélyen meghajoltok,
és odafagy a szátok a betűkhöz.
Nádasdy Ádám (1947-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése