Nagyálmos Ildikó: Kinn a hóban
Kinn a hóban most a tél barangol
a pagonyban csupaszak a fák,
levedlettem bőrödet magamról
nem gondolok soha többé rád.
Nem kutatlak már e lusta tájban
árnyad után többé nem futok,
arcod rándul induló magányba
gőzölög még langyos lábnyomod.
Télizöld a bánat szemeidben
pupillád, mint kis fenyőtoboz,
tekinteted hideg hóba billen
sercen, égő fájdalmat okoz.
Kinn a hóban most a tél barangol
a pagonyban csupaszak a fák,
soha többé nem nézek utánad
te tünemény, te szétrebbenő árny.
a pagonyban csupaszak a fák,
levedlettem bőrödet magamról
nem gondolok soha többé rád.
Nem kutatlak már e lusta tájban
árnyad után többé nem futok,
arcod rándul induló magányba
gőzölög még langyos lábnyomod.
Télizöld a bánat szemeidben
pupillád, mint kis fenyőtoboz,
tekinteted hideg hóba billen
sercen, égő fájdalmat okoz.
Kinn a hóban most a tél barangol
a pagonyban csupaszak a fák,
soha többé nem nézek utánad
te tünemény, te szétrebbenő árny.
Nagyálmos Ildikó (1978-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése