Sebestyén-Jáger Orsolya: Az utolsó tangó

Nem tudtunk betelni a képpel:
vérző volt, élő a november.
A nyárfák arany hajkoronája
körülölelt, akár a tenger.

Mély volt és kék az ég,
mintha az ősz is búcsúzni vágyna,
ujjbegyével bökve meg a dombot,
hol köntösét majd ledobja a tájra.

Ám mielőtt ruháját földre ejti,
még fellobban, izzik, bíborba hevül.
Karjait ezután semmi sem rejti,
és szép lesz, szinte szemérmetlenül.


Sebestyén-Jáger Orsolya (1969-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél