Vígh Krisztina: néhány szót...
Néhány szót őrzök,
majdnem mind kimondatlan
a meg nem születettek bölcsességével,
úgy hittem benned, mint egy látomásban,
mígnem elfogytak közös lépteink,
a macskaköveket színes avar borítja,
nosztalgiázni járnak össze gondolataink,
néhanap megkérded hogy vagyok,
és én még most sem tudom,
milyen szépnek lenni,
csak amikor rám nézel.
majdnem mind kimondatlan
a meg nem születettek bölcsességével,
úgy hittem benned, mint egy látomásban,
mígnem elfogytak közös lépteink,
a macskaköveket színes avar borítja,
nosztalgiázni járnak össze gondolataink,
néhanap megkérded hogy vagyok,
és én még most sem tudom,
milyen szépnek lenni,
csak amikor rám nézel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése