Zirig Árpád: Sötét szárnyakon
Erdõ fái mögé lehull a nap,
mi belõled szép volt,
emléknek megmarad.
Vállamra borul az alkony leple,
jégkristályos est ragyog.
Eljönnek-e aranyba vésve
a remélt holnapok.
Most hideg tél van,
szomorú sötét szárnyakon,
lebeg felém a fájdalom.
mi belõled szép volt,
emléknek megmarad.
Vállamra borul az alkony leple,
jégkristályos est ragyog.
Eljönnek-e aranyba vésve
a remélt holnapok.
Most hideg tél van,
szomorú sötét szárnyakon,
lebeg felém a fájdalom.
Zirig Árpád (1940-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése