Bék Timur: Reggeli
Nyitott ablaknál lebbenő tavasz.
Szemed facsarja citromsárga fény,
héja feltépett, gyűrött sebtapasz.
Életkedved már csaknem félkemény.
Nézd, lecsapódik a nyár-fehérje,
szobád falára árnyakat teremt
az útszéli fákból. Hogy ízére
emlékezz, lepárolnád a jelent.
Gyors az idő, hogy azzal kergetőzz!
– vállat vontál – közhely –, nem hitted el.
Végtelennek tűnik itt minden ősz,
mégis mindig a télbe érkezel.
És látod, burjánzó csipkebokra,
mire felkeltél, már tükrödre nőtt.
Még nem hasonlítasz másokra,
de idegen vagy önmagad előtt.
Szemed facsarja citromsárga fény,
héja feltépett, gyűrött sebtapasz.
Életkedved már csaknem félkemény.
Nézd, lecsapódik a nyár-fehérje,
szobád falára árnyakat teremt
az útszéli fákból. Hogy ízére
emlékezz, lepárolnád a jelent.
Gyors az idő, hogy azzal kergetőzz!
– vállat vontál – közhely –, nem hitted el.
Végtelennek tűnik itt minden ősz,
mégis mindig a télbe érkezel.
És látod, burjánzó csipkebokra,
mire felkeltél, már tükrödre nőtt.
Még nem hasonlítasz másokra,
de idegen vagy önmagad előtt.
Bék Timur (1997-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése