Dienes Tibor: Félelmeink

Talán félelmeid leplezése
keltett riadalmat bennem,
lélekharangjaink ütemére,
talán létezésünk hídjának íve roskadozik
földtől a földre és lépésről lépésre,
míg egymásba vetett hitünkkel,
mint egy önpusztító leegyszerűsített mondat
szótagszámai, úgy hullunk szét a mindenségbe,
érthetetlenül minden rezdülésre.
De ki vet gomblyukas árnyékot a vízre,
és miből lesz pára, mely felszáll,
hogy visszahulljon a földre?

*


Dienes Tibor (1953-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél