Kellerwessel Klaus: cisz
éjfél van, és mint ilyenkor
fél pillanatra megöregszem
facsart háttal, görbén fekszem
kifolyik kezemből a toll, ahogy fogom
szobám padlójából szivárog a szín
szemüveg nélkül vak vagyok, tudom
elszédülnek szép ujjaim
valami dallam szólal bennem ekkor
behatárolhatatlan hangszereken
megnyugtatni próbál, sikerrel
ráfigyelek, és eltűnik rögtön
fél pillanatra megöregszem
facsart háttal, görbén fekszem
kifolyik kezemből a toll, ahogy fogom
szobám padlójából szivárog a szín
szemüveg nélkül vak vagyok, tudom
elszédülnek szép ujjaim
valami dallam szólal bennem ekkor
behatárolhatatlan hangszereken
megnyugtatni próbál, sikerrel
ráfigyelek, és eltűnik rögtön
Megjegyzések
Megjegyzés küldése