Réman Zsófi: Krakkói vers

Egy eldugott kis kápolna volt,
távol a főtér zajaitól.
Letérdeltem, de nem jöttek a szavak.
Hallgattam.
Hátam mögött egy öreg apáca imádkozott,
sebes suttogásából az "s" betűk kivillantak,
mint sok apró gőzmozdony füttye.
Kint ugyanolyan elszántan fütyült egy kismadár,
s a kápolna nyitott ajtaján át
a két fogatlan ima találkozott.
A sípok összecsendültek,
dallamuk végigkúszott a padok közt,
már nem is tudtam, melyik – melyik,
égi -e vagy földi.
S a csengésből egyszer csak fény lett,
a fényből meleg,
a melegből béke,
susogó csend,
Ámen.

Réman Zsófi (1991-)