Závada Péter: Mert adva vagy...
Mert adva vagy, akár az érthetetlen
Életigenlés, a vér zaklatott
Rohamai a púpos kéz-erekben,
Mint fényes és beszédes ablakok
Üvegén a szájról felszálló pára,
Mint egy berögzült mozdulat fölött
Az eszmélet rideg realitása,
Jóllehet már közvetve sincs közöd
Időhöz, térhez – újra felsorollak,
S más neveket: élő szerettekét,
Helyeit, színeit gyerekkoromnak,
Dédapám májfoltos, ernyedt kezét,
De fáradt szemhéjaim leragadnak:
Nehéz redőnyei egy kirakatnak.
Életigenlés, a vér zaklatott
Rohamai a púpos kéz-erekben,
Mint fényes és beszédes ablakok
Üvegén a szájról felszálló pára,
Mint egy berögzült mozdulat fölött
Az eszmélet rideg realitása,
Jóllehet már közvetve sincs közöd
Időhöz, térhez – újra felsorollak,
S más neveket: élő szerettekét,
Helyeit, színeit gyerekkoromnak,
Dédapám májfoltos, ernyedt kezét,
De fáradt szemhéjaim leragadnak:
Nehéz redőnyei egy kirakatnak.
Závada Péter (1982-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése