Baranyi Ferenc: Hétköznapi istenhozzád

Nincs mit mondanom,

nincs mit mondanod.

Szemed jégvirág borítja,

már mögé nem láthatok.

Nincs mit mondanod,

nincs mit mondanom.

Párosan viselt magányunk

súlya nem megosztva nyom:

egészben a válladon,

egészben a vállamon.

Ne értsd félre, ha kereslek:

rádtalálnom nem öröm,

tűnt ölelés emlékétől

únt öleléshez szököm.

Varázsod szét így töröm.

Válni kell.

Önvédelemből hagylak el,

s fel nem cseréllek senkivel.

Válni kell.

A szív nem nézi, mit cipel,

csak éppen már nem bírja el.

Baranyi Ferenc (1937-)