Gellén-Miklós Gábor: [Apokrif Pilinszky-töredékek]

-
A hűvös parkettán
langyos szőnyeg.
Mint két lakatlan sziget,
meztelenül fekszünk
a narancssárga fényben.

*
A kávéscsészét
a hosszú ujjaiddal,
mint valami hangszert,

*
A nedves járdán.
Az esőtől nedves, csúszós járdán.
Egymásba gabalyodva.
Egymás kezét fogva.
Kerékpárral száguldozva.
A józanságtól részegen.
Az út menti bokorba estünk

*
Mi van a szívburokban?
Talán csend.
Talán egy napraforgó.

*
Mielőtt elmentél,
kinyitottad a szekrényt,
és megsimogattad az egyik ingemet.
A sejtjeimig beleborzongtam.
Azóta a sötét ruhásszekrényben üldögélek.

Mint aki vakon szeret.

*
Nő vagy.
Van hajad.
Van magányod.
Tekinteted.
Illatod.
És van melletted egy üres hely,
ahová leteszem a gyűrött zakómat.

*
Mint a selyem,
puhán esik a szűrt fény
meztelen hasadra.

*
Arra gondoltam, meghalok.
Csendben. Hogy ne is vedd észre.
Némán behorpadok, mint egy seb.
Hazatalálok végre.



Gellén-Miklós Gábor (1973-)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

-
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, hogy szállj, erőseket, mint a karvalyé, hogy a szabadság magasságában könnyű szárnyalással lebegni tudj, és siklani az élet színein át, a csendben meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek. Emlékezz erre, és élvezd a repülést a tenger felett, a fűszálakon át, sőt - miért is ne?!-, akár széttépett álmok között, mert mindennek, még a zúzmara jegének is értelme van. Erős szárnyakat szeretnék adni neked, hogy leküzd a távolságot, a port, mely a szívedet szorítja, és mindazt, mi aranynak látszik, de amely valójában nem az. Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, sűrű pelyheset, hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted, és ha le is zuhansz, ne essen bajod. Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked, de nem lehet, mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted. (Fordította: Erdős Olga)
További információk

Závada Péter: Bontás

-
Belém ülsz. Ülünk, mint két egymásba csúsztatott szék. TV szól a szobából. Ma mégse megy. Lemászol. Nézem a függöny bojtját. A szomszéd házat bontják. Az ablakok betörve. Lelátni a gödörbe. Most magamhoz szoktatlak. Már nyitva van az ablak. Vastag az ég, vízhatlan. Megfürdünk a huzatban. Erősen koncentrálok. Mármint csak arra, rád, hogy mit kéne most éreznem. Nem passzolunk lélekben. Befekszel az ölembe, mintha a bölcsőd lenne. Megmarkolod a farkam. Együtt szorongunk halkan. Závada Péter (1982-)
További információk

Wass Albert: Tél

-
Templomi csöndben, Éjjeli ködben Aszkéta-ágat zörrent a szél, Valahol messze, Csillag szemekre Szürke ködfátylat borít a Tél. Túl a tetőkön, Dárdás fenyőkön: Zöld diadémon, pára lebeg, Sűrű vadonban Halkan, titokban, Fenyő-óriások könnye pereg... Néma a szikla, Kristály patakja, Jeges páncélban tompán zubog, Mogorva ormon Nincs rododendron, Csak sötét árnyak: Tantalusok. Mélyen a völgybon, Fűzfa berekben, Néha, titokban zörren a szél, S fent a magasban Pára alakban Halkan suhanó szellem: a Tél. Wass Albert (1908-1998)
További információk