Halmosi Sándor: Remegés I.
El se kezdődött, és mégis folyton tart.
Mint az esők bennünk, az erdőtüzek.
A szakítások, a magányos reggelek.
A levendulamezők, a szigetcsúcsok.
Mint mennybevételünk után,
Helyettünk.
Halmosi Sándor (1971-)
Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled
„legjobban nélküled tudok veled lenni ilyenkor majd kibuggyan nejlon bőrén a lelkem ennyi (…) mi sem igazabb mi sem igazabb ennél pedig téged nem elég félteni ezt még így sosem mondtam olyan jó most ezen is túl lenni a vallomásokon félholtan hagyni hogy unásig fulladásig bemagolj a sírás a sírás a nevetés van egy saját közös titkom rólad amit nem is gondolnál mert a feledés végtelenségig kicsúszik alólad legjobban nélküled vagyok veled mert ha itt vagy csak rád figyelek” Grecsó Krisztián (1976-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése