Halmosi Sándor: Remegés I.
El se kezdődött, és mégis folyton tart.
Mint az esők bennünk, az erdőtüzek.
A szakítások, a magányos reggelek.
A levendulamezők, a szigetcsúcsok.
Mint mennybevételünk után,
Helyettünk.
Halmosi Sándor (1971-)
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése