Kántor Péter: Vízjelek (16.)

Hallgass ide, régóta evezünk,
s megfordultunk már néhány kikötőben,
kóstoltuk néhány kocsmában a szeszt,
s dúdoltunk magunk elé, fütyörésztünk
a cikcakkos, kanyargó partokon,
s nagy, karcsú pálmafákat rajzoltunk a porba.
Nem tudtuk, meddig, és nem tudtuk, hová,
vakok és süketek közt vezetett az utunk,
és vakok és süketek voltunk mi magunk is,
de hittük, hogy nekünk kel fel a Nap.


Kántor Péter (1949-2021)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél