Kántor Péter: Vízjelek (17.)

Ha esik, ha fúj, lemegyünk a partra,

és vízre tesszük a csónakot,

és húzunk a nagy vizen felfelé,

húzunk az örök nyár felé,

s egy felhőt keresünk az égen, s látjuk,

fenn lebegnek a fák csúcsa felett,

ezüstösen, mint a szálló ökörnyál,

foszló, szakadozott igenek és nemek,

és húzunk tovább, húzunk felfelé,

csillog a víz, és vár ránk az örök nyár.

Kántor Péter (1949-2021)