Nagy Zalán: Harmónia B.-ben

(1)

violinkulcsa biztosan a hétköznapi szerelem

kóstolgatása rövidke játékok közt keserédes

bújócska ribizlibokrok tövében apró titokkal

bukdácsolva passzolgatunk szájkitátva kell

csinálni hibákat elejtve ritkán érdemes mert

által mennék a tiszán ladikon a szeretet viszi

át a szerelmet a túlsó partra tudtam jól minden

a helyére kerül ott leszünk ahol kertek házak

napelemek tágulnak a legkönnyebb álmaim

veled voltak a nehéz csomagok járdák meg

utak hazafelé hozzád vagy hozzám már nem

tudom a harmónia kulcsa az ajtóban áll hol

vagy te hol vagyok én mondd én hol vagyok

(2)

a szívem 300 gramm zsír és cukor nem elég
szép kékek a szemeim di caprio mosolyával
néz le rám az isten nagyon szeret jól tudom
a nyelvem hegyét tompítani nem beszélünk
egymáshoz ha nem muszáj csak becenevet
találunk ki a mosolyom di caprio a nyelvem
konfuciusz a szívem 300 gramm zsír cukor
fehérje a szívem bálnavadász nem nagyon
beszélünk mikor egymásra nézünk lefele a
lejtőn haladva meg-megpihenünk lábunkat
lógatjuk bele a marosba de csak amennyire
a feltűrt nadrágom engedi mert nem nagyon
beszélünk néha megkérdi hát semmit nem
tanultál hát semmit nem ennyiben maradunk

(0)

amikor a szavak nem közelítenek semmihez

se és nevetséges kimondani bármit is akkor

lesz a tavasz tényleg tavasz és a mocorgás

szelíd csend marad csak ideje visszahajolni

szemekhez ragadva mint alig-alig pislákoló

szentjánosbogár fáradt szembogara kedves

szárnya mögül megérteni hogy a legnagyobb

biztonsággal jár a legtöbb kaland de soha el

ne szóld magad mert olcsó vicc a szájtépés

minden foga hiányzik a béke teste rá gondol

az összes ínyem hogy egyetlen beszédhiba

hova vezet kézenfogva mondanivalóságunk

határvonalain sétálni haza-haza-hazatérünk

Nagy Zalán (2003)