Németh Gábor Dávid: Séta
Esténként lementünk sétálni, olyan ablakokat kerestünk,
ahol égett a villany, ha voltak a szobában,
mi beszéltünk helyettük, ha nem, történeteket meséltünk,
mi zajlik bent éppen. A mozgólépcső tetején
mindig ugrott egyet, attól félt, begyűri őt,
vajon hányadik alkalommal fog tudni gondolni valamire
ugrás közben, mert már rutin lesz, nem tölti ki
az egész ugrást a félelem. Amikor másokról beszélt,
mindig fázni kezdett, mire hazaértünk,
mint összehajtott levegő, más alakban volt ott,
legelemibb része, a tér körülötte, hiányom belőle.
ahol égett a villany, ha voltak a szobában,
mi beszéltünk helyettük, ha nem, történeteket meséltünk,
mi zajlik bent éppen. A mozgólépcső tetején
mindig ugrott egyet, attól félt, begyűri őt,
vajon hányadik alkalommal fog tudni gondolni valamire
ugrás közben, mert már rutin lesz, nem tölti ki
az egész ugrást a félelem. Amikor másokról beszélt,
mindig fázni kezdett, mire hazaértünk,
mint összehajtott levegő, más alakban volt ott,
legelemibb része, a tér körülötte, hiányom belőle.
Németh Gábor Dávid (1994-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése