Schein Gábor: Jóvátehetetlen
Mennyi por tud összegyűlni a hozzám
legközelebbi tárgyakon, mennyi horzsolást
és karcolást ejtek rajtuk, ahogy forgolódom,
és ha megülök a tört karú széken, vagy álomszerű
kábulatban megállok, mert a gyerekkori
büntetésekért most már az önkéntes büntetést is
vállalom, a por akkor is ugyanúgy szitál,
mintha egy szobrász műhelye volna ez,
és benne én a készülő szobor. Igen, nekem
épp ez a legnagyobb büntetés. A por, a horzsolások,
a törések. A hozzád induló lépések elhibázottsága,
a jóvátehetetlen felejtés ebben a szobányi
labirintusban, és csak egy ernyedő, majd hirtelen
megfeszülő fonal hívásában reménykedem.
legközelebbi tárgyakon, mennyi horzsolást
és karcolást ejtek rajtuk, ahogy forgolódom,
és ha megülök a tört karú széken, vagy álomszerű
kábulatban megállok, mert a gyerekkori
büntetésekért most már az önkéntes büntetést is
vállalom, a por akkor is ugyanúgy szitál,
mintha egy szobrász műhelye volna ez,
és benne én a készülő szobor. Igen, nekem
épp ez a legnagyobb büntetés. A por, a horzsolások,
a törések. A hozzád induló lépések elhibázottsága,
a jóvátehetetlen felejtés ebben a szobányi
labirintusban, és csak egy ernyedő, majd hirtelen
megfeszülő fonal hívásában reménykedem.
Schein Gábor (1969-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése