Simon Bettina: A legrövidebb év

Úgy telt el a legrövidebb év,
mintha minden mondatunkba
beleerőltettük volna az időt.
Először azért terelte el a figyelmünket,
mert nem lehetett érteni,
miért használjuk feleslegesen.
Később az ismétlődés kedvéért
nem akartuk kihagyni, és mert
egyre jobban megértettük,
mondatainkhoz tartozik, akár
ehető tortadíszek a várakozáshoz.
Az év végére nem úgy nevettünk,
mint nyáron, hangosan, amikor
az idő múlását a legnehezebb
igazolni, az állandóság furcsa
természete mégis ugyanúgy
szórakoztatott bennünket.


Simon Bettina (1990-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél