Albert Zsolt: Észak felé
Nem biztos, hogy hamar megtalálsz
a havazás gyorsan belepi a nyomokat.
Igaz, menekülve indultam a korai sötétedés elől,
de még nem gyűjtöttem annyi fényt, hogy egyedül várjak.
Ha a félelem bekerít, újra kell éleszteni az érkezések tüzét,
testőrnek hívni a fenyvest, ami körülvesz, szóra bírni a szelet,
hátha a jeges hangkristályok majd érthetően szólnak.
A tűlevelekre rejtett gonoszság dermedt,
örök elvetettség és kitaszítottság harmóniái.
Ha nincs, aki megtaláljon, te akkor is útnak indulsz,
Még akkor is, ha ez gyógyíthatatlan sebet ejt rajtad.
Feketedő ujjhegyek. A felhők átlyukasztott tenyerek,
a tél stigmái novemberi égen sötétedés előtt.
Messziről nézve a hajnali menekülésre emlékeztetnek.
A várakozás élei darabokra szelik az ágakon átszitált időt.
Amíg a hóban szétválogatom a rettegést a hittől,
te biztos egy útkereszteződésben állsz hezitálva.
Remélem, hogy eljut a várakozás síkjain hozzád
és meghallod imám, indulj Észak felé!
a havazás gyorsan belepi a nyomokat.
Igaz, menekülve indultam a korai sötétedés elől,
de még nem gyűjtöttem annyi fényt, hogy egyedül várjak.
Ha a félelem bekerít, újra kell éleszteni az érkezések tüzét,
testőrnek hívni a fenyvest, ami körülvesz, szóra bírni a szelet,
hátha a jeges hangkristályok majd érthetően szólnak.
A tűlevelekre rejtett gonoszság dermedt,
örök elvetettség és kitaszítottság harmóniái.
Ha nincs, aki megtaláljon, te akkor is útnak indulsz,
Még akkor is, ha ez gyógyíthatatlan sebet ejt rajtad.
Feketedő ujjhegyek. A felhők átlyukasztott tenyerek,
a tél stigmái novemberi égen sötétedés előtt.
Messziről nézve a hajnali menekülésre emlékeztetnek.
A várakozás élei darabokra szelik az ágakon átszitált időt.
Amíg a hóban szétválogatom a rettegést a hittől,
te biztos egy útkereszteződésben állsz hezitálva.
Remélem, hogy eljut a várakozás síkjain hozzád
és meghallod imám, indulj Észak felé!
Albert Zsolt (1973-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése