Albert Zsolt: Gondolám az ígéret

Nincs idő, hogy eszembe jusson hol vagy,
a holdon nem, az túl közhelyes kis égitest.
A nap meg túl forró, nem éri fel az elme,
mely ostobán jéghideg, és szívben gyenge.

Lila madarak a borködben részeg sóhajon
s gondolám az ígéret, deszkára írt naplóm.
Lapjaiból narancssárga jelzőtüzet rakok,
ordítok, találj rám míg el nem hamvadok.

Albert Zsolt (1973-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél