Kántor Péter: Dal az ifjúságról

Üdv néked, aki elszeleltél,

lengetni mások zászlait!

Tünékenyem, hol, merre jársz most?

Tép vagy simogat a csalit?

Hogy tudsz ejteni! Bámulom csak!

Ebben különb vagy bárkinél!

De nem hullat könnyet a vad se,

nem torpan meg és nem kimél.

Olykor felbukkansz, mint a búvár

a tengermélyből (mely lehet

akármilyen sekély tavacska),

s a szád sötétlilán nevet.

Ragyogsz, dideregsz, futsz a napra,

bármi történt, a régi vagy,

javíthatatlan, hűtlenül hű,

megcsíp, s leolvad rólad a fagy.

Vigyázz, a beton meg ne kössön,

rántsd ki a sarudat a sárból!

Ne lássalak koncért epedni!

A pokolba veled!… Hiányzol!

Kántor Péter (1949-2021)