Kántor Zsolt: Igazság által leszel erős
Ézsaiás éneke
Mintha mondaná a magáét és közben kiépítené
a mellékszálak mentén az egérutat.
A motívum árnyékot vet. Burkot növeszt,
azután egy üreget, le a mondattani növény
gyökerein túlra, ahova nem juthat be szó.
Közben a házban beszélgetnek emlékek.
Héjak húzódnak össze s jelentésrétegek.
S az utógondozást végzi az abszolútum.
Azután a mellé-, s elbeszélés kimenetele
nem lehet más, mint az eltávozás.
Alvásban dolgozik a szív. Kék detektor.
Este hulla az ember. Reggel meg újszülött.
A hallgatás szövetébe beleölti a szó varrótűjét.
Benne a vers-fonál. Jambikus cérna. Vér és Nap.
Egy pohár boldogság hormon van a laptop fedelén.
A paradigma félregombolt egén. Nézd csak!
Ez volna az Én! Egy embrió. Nem diadém.
Most, ötvenen túl kezdődik a lét. A kiszabadult fény.
Mintha mondaná a magáét és közben kiépítené
a mellékszálak mentén az egérutat.
A motívum árnyékot vet. Burkot növeszt,
azután egy üreget, le a mondattani növény
gyökerein túlra, ahova nem juthat be szó.
Közben a házban beszélgetnek emlékek.
Héjak húzódnak össze s jelentésrétegek.
S az utógondozást végzi az abszolútum.
Azután a mellé-, s elbeszélés kimenetele
nem lehet más, mint az eltávozás.
Alvásban dolgozik a szív. Kék detektor.
Este hulla az ember. Reggel meg újszülött.
A hallgatás szövetébe beleölti a szó varrótűjét.
Benne a vers-fonál. Jambikus cérna. Vér és Nap.
Egy pohár boldogság hormon van a laptop fedelén.
A paradigma félregombolt egén. Nézd csak!
Ez volna az Én! Egy embrió. Nem diadém.
Most, ötvenen túl kezdődik a lét. A kiszabadult fény.
Kántor Zsolt (1958-2023)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése