Kántor Zsolt: A tó varratai

Szétáztak a varratok. Szét a vonatok, sínek.
Az eső felpuhította a felszínt. Olyan finom lett a víz bőre,
mint egy hártya. A hajó kabinjában arra gondoltam,
hogy a mozdonyban legalább fűtik a kazánt.
Az intercity fülkéjében pedig azt, hogy hajón utazom
és fürkészem az óceánt, találni akarok egy szigetet.
Ahol kialudhatom magam. Száradni szerettem volna.
Letenni ezt a napot, mint egy csomagot. Csakhogy én magam
voltam az. A tó partján fekvő fizikai súly. Aki elhagyta a hajót,
leszállt a vonatról és megsimogatta a partot.
Mintha –


Kántor Zsolt (1958-2023)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél