Király Farkas: A végtelen meghosszabbítása 45.

tenyerembe temetem az arcod,

majd tarkódra húzom kezeim.

elképzelem, hogy továbbsiklanak,

és elbabrálnak nyakad erein.

hajszálaid tövét készítik elő

kalandozó nyelvem terepének,

hogy végigfusson rajtad a lúdbőr,

mint egy titkos, szentséges ének.

aztán megharaplak – ezt tervezem –

ott, ahol még senki nem próbálta,

ahol másként ébred a szerelem,

s mindegy lesz, hogy fekve avagy állva

örülünk egymásban egymásnak,

s milyen magasba érünk el mi ketten.

csak azt kérem tőled, amit máskor:

szeressük egymást önfeledten.

Király Farkas (1971-)