Murányi Zita: most nézz ki

most nézz ki a szemközti házra

az eget az ablakot is befonta a gallyak

glóriája most nincs cinegelárma

egy lámpacsonk könnyű esti világa

a reggeli ködöt is táncba cibálja

elszáradt levelek bogáncsa pereg

az évgyűrűket takaró háncsra és

a törzs közepén egy lusta fakopáncsra

vörös bóbitája hajnaltűzként

lobog át a mennyországba

karmainál újra kizöldül a moha

mintha egy darabka őszt reinkarnálna

és lassan fölszámolja magát az idő

folytonossága a szürkeségből is messze virít

a Nap első sugara aranyport szitál a platánsor agancsaira

és ebben a szikrázó fényes lázban kigyúlva

mintha a följebbvalóhoz hajolna a létezés körvonala

a törzseken hófehér seb ragyog át

a kéreg hiánya mint egy megsebesített őzgida

és délutánra árnyékára térdel az összes fa

mintha imádkozna

Murányi Zita (1982-)