Oláh András: beletörődéseink
még rád festettem az ősz örömét
de te havas lélekkel bolyongtál tovább
zsibbadt szelek kócolták hajad
s fölöttünk haláltusáját vívta a nap
a vöröslő felhők feslő varratain
átszivárgott a kivéreztetett alkonyat
hátra sem néztél: egy Cohen-dalt dúdolva
indultál oda ahova dacos indulattal
vezetett a tolvaj lelkiismeret
kegyetlenséged szorongatta érzékeimet
és sistergett a fák acélos kérge
az öklömbe gyűrt fájdalom alatt
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése