Albert Zsolt: Sáros fiúk, fél fiak
Az éjszaka most lopakodik át a határon,
felszedi a lehullott békét. Sáros fiúk, fél fiak.
Reggelre vissza kell érni, értelmet keresni,
vagy otthont a romokon, utat a csapáson.
Talp alatt félelem porzik, felszáll a levegőbe,
a tüdőbe és a horganyzott szívpárkányokra.
A csavarok már kilazultak, de tartják a tetőt.
Messziről úgy tűnik, az ég marad, az idő fedezék.
Utcákon találkozunk, szembe megyünk egymással,
de nem látni mélyre, némaságunk, kilőtt égitest.
Túl sűrű a rettegés és nem tudni kit rejt a reggel elől,
akivel, ha majd előjönnek, imában sorolják a neveket.
felszedi a lehullott békét. Sáros fiúk, fél fiak.
Reggelre vissza kell érni, értelmet keresni,
vagy otthont a romokon, utat a csapáson.
Talp alatt félelem porzik, felszáll a levegőbe,
a tüdőbe és a horganyzott szívpárkányokra.
A csavarok már kilazultak, de tartják a tetőt.
Messziről úgy tűnik, az ég marad, az idő fedezék.
Utcákon találkozunk, szembe megyünk egymással,
de nem látni mélyre, némaságunk, kilőtt égitest.
Túl sűrű a rettegés és nem tudni kit rejt a reggel elől,
akivel, ha majd előjönnek, imában sorolják a neveket.
Albert Zsolt (1973-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése