Bibor István: Angyal
I.
Angyal, aki száll a tó fölött, és
nem kíséri hajának illata.
Intésére huszár jegenyék
tisztelegnek, ám hozzám nincs szava.
Tihany felé húz el, délnyugatnak,
nyomában az engedelmes alkony.
Nyárról itt hagyott kutyák ugatnak,
a szél kopott ködöt szór szét a parton.
Az angyal messze jár már,
s míg haját, szavát idézem,
a lefosztott, dermedt fák körül
bezárul a gazdátlan Éden.
II.
Angyal, aki száll a Tó fölött, és
bódult méh dong haja illatában.
A parton őrt álló jegenyék közt
út vezet, az út végén talán van
Kert, s talán van gazdája a Kertnek!
De bízzak-e az Angyal szavában?
Gyöngyszem híján csak kagylóhéj-percek;
Más-e végre, amit most találtam?
III.
Angyal helyett a Tó fölött ma éjjel
gépek szálltak, nyomukban félelem,
rettegés, hogy ami elmaradt,
eztán soha többé nem lehet már.
Ami van még, eztán már vigasz csak.
Hova lett a szerelem hatalma!
Védeném még, de már nem teremtem
világomat; megadtam magam.
Angyal, aki száll a tó fölött, és
nem kíséri hajának illata.
Intésére huszár jegenyék
tisztelegnek, ám hozzám nincs szava.
Tihany felé húz el, délnyugatnak,
nyomában az engedelmes alkony.
Nyárról itt hagyott kutyák ugatnak,
a szél kopott ködöt szór szét a parton.
Az angyal messze jár már,
s míg haját, szavát idézem,
a lefosztott, dermedt fák körül
bezárul a gazdátlan Éden.
II.
Angyal, aki száll a Tó fölött, és
bódult méh dong haja illatában.
A parton őrt álló jegenyék közt
út vezet, az út végén talán van
Kert, s talán van gazdája a Kertnek!
De bízzak-e az Angyal szavában?
Gyöngyszem híján csak kagylóhéj-percek;
Más-e végre, amit most találtam?
III.
Angyal helyett a Tó fölött ma éjjel
gépek szálltak, nyomukban félelem,
rettegés, hogy ami elmaradt,
eztán soha többé nem lehet már.
Ami van még, eztán már vigasz csak.
Hova lett a szerelem hatalma!
Védeném még, de már nem teremtem
világomat; megadtam magam.
Bibor István (1950-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése