Király Farkas: A végtelen meghosszabbítása 08_30

az ég szemében felhők vöröslenek
beömlenek a tiszta azúrba –
magas az istenek vérnyomása

ég a nafta élénk a forgalom
az autókat számolom
vajon melyiknek utasa
a magány a gyűlölet a fájdalom
s melyikben utazik a szerelem

lehúzok az első parkolóba
bőröm alatt karcolni kezdenek
hiányod növekvő tüskéi
felhámom sejtjei porként szállnak fel
szélben kavarogva
utaznak feléd

nyisd ki pórusaid
fogadd magadba a vágy
e lézengő parányi lovagjait
engedd hogy simogassák
minden hajszálad gyökerét
tested minden pihéjének tövét
készítsék elő kószáló nyelvemnek
s mikor hol lecsapó egyéb részeimnek

parazsat visz a szél a parázshoz
izzik a távol – izzon még inkább a közel
tápláljunk táltos paripákat sárkányokat
ölünk nedvéből etessük őket
száguldjanak minden idők között-fölött
véssék az égre hogy mi teremtettük őket
együtt te meg én
te meg én


Király Farkas (1971-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél