Hevesi Judit: Helyettem, de nincs

Madarat rajzolsz a hóba
de szárnya odafagy
még van idő
felsejlenek benned
a hangok és a károgás
hogy fázik miattad minden
és hogy a madáretető
amit ott együtt építettetek
de itt sohasem kezdtétek el
bomlik
mert ő akkor már régen halott
órája az ágyad mögött kattog
a galambok hozzák
akiket etetett
pedig lerágták róla a húst
és a mutatókat
ők is éhesek.

Hevesi Judit (1990-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél