Hodossy Gyula: Semmi sem történt

Este volt, egy nyugodt este,
amikor elkezdődött minden.
Bárányfelhôk bámulták a földet,
asztalon bor volt, előkelő, mélyvörös,
mint a szerelem, vagy mint a rég nem látott otthon utáni vágy.
Még a szúnyogok hada sem zavarta meg a meghitt pillanatot.
Úgy történt a varázslat, hogy közben nem történt semmi.
A szellő elaludt, az árnyak is abbahagyták mesteri táncukat.
Kortyintottál a poharadból, hátradőltél a kerti díványon és elképzelted, hogy kikapcsoltad az időt, hogy ami most van, annak nincs ideje, nincs súlya, története.
Megörökíthetetlen, mint a ki nem gondolt gondolat, a ki nem mondott szó.
És elkezdődött. Érezted, ahogy a vibrálás, a küzdés, a vágyódás, nyújtózkodás kiszállt belőled, hogy megtelhess valami mással, színekkel, ízekkel, illatokkal, időtlenséggel, életed legszebb képeivel.
E semmiség, ami elkezdődött,
a minden.


Hodossy Gyula (1960-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél