Istenes Tibor: Szemkötő
Villogó táblák fénylik világgá
a végtelen semmin a lényeget,
percekre bontva exceles táblán
csomagolsz elhalt éveket.
Az időn túli, elfedő béke
még arcodon, selymes szemkötő,
„De látod amottan a téli világot?”
nem érintheti a kétkedő...
Vésett jelzés a lelkek húsán,
keresztet viselsz az álmokon,
párnák között felsebzett térdek,
meleget hagynak az ágyadon.
Arcodat látod lelkek útján,
grimaszaid alkotják a térerőt,
örök rezgőként alkotod újra
a fűszeres, izzó végidőt.
a végtelen semmin a lényeget,
percekre bontva exceles táblán
csomagolsz elhalt éveket.
Az időn túli, elfedő béke
még arcodon, selymes szemkötő,
„De látod amottan a téli világot?”
nem érintheti a kétkedő...
Vésett jelzés a lelkek húsán,
keresztet viselsz az álmokon,
párnák között felsebzett térdek,
meleget hagynak az ágyadon.
Arcodat látod lelkek útján,
grimaszaid alkotják a térerőt,
örök rezgőként alkotod újra
a fűszeres, izzó végidőt.
Istenes Tibor (1972-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése