Istenes Tibor: A tó

a tó tükörpartján állok
hol magamnak integetek
fanyar mosollyal jelzek
majd a vízbe veszek
a tó ásít és én is vele
látom tükrében őt
festmény folyékony tere
arca rajzolja létetek
míg hazug szavakkal szórtok
ámító színlelt képeket
Ad Perpetuam Rei Memoriam!
született egy gyermek
kit tövist termő kertek
kifeszítve halottnak hitt élővé vertek
mégsem volt a tóban
hisz maga volt a tó
mondatok medrében
ő volt a szó
bele merült minden
mit tükrözött a víz
ócska papírhajó
kidobott régi dísz
nyári mosoly egy piros padon
jégre dermedt megalkuvás
tél végi rügyek születő ágak
őszi rozsdán barnult elhalkulás
a víz elnyelt mindent
némán szótlanul
szemem tükrözi képét
álmomban álmatlanul

Istenes Tibor (1972-)