Kerék Imre: Csak veled múlik el
a hegyoldalon égnek meredő
vörösfenyők gyantaillatú csöndje
ahogyan felrezzentik dübörögve
vágtájukkal a sűrűből elő-
bukkanó holdagancsú szarvasok
nyomukban az örvénylő lassú zsongás
s odalent a tág völgy mélyén a forrás
ezüstszalagja ahogy kanyarog
tört gallyat kerek kavicsot sodorva
a lebukó nap rézvörös korongja
ahogy visszfénylik vérszeplős szeder-
levélen rőten lángoló szömörce-
bokron ez a barna borostyánkőbe
zárt pillanat csak veled múlik el
vörösfenyők gyantaillatú csöndje
ahogyan felrezzentik dübörögve
vágtájukkal a sűrűből elő-
bukkanó holdagancsú szarvasok
nyomukban az örvénylő lassú zsongás
s odalent a tág völgy mélyén a forrás
ezüstszalagja ahogy kanyarog
tört gallyat kerek kavicsot sodorva
a lebukó nap rézvörös korongja
ahogy visszfénylik vérszeplős szeder-
levélen rőten lángoló szömörce-
bokron ez a barna borostyánkőbe
zárt pillanat csak veled múlik el
Kerék Imre (1942-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése