Krusovszky Dénes: Ősz van, de

Szinte láttam magam előtt,
hová jutunk majd a végén,
de nem oda jutottunk mégsem.
Nem törik szét semmi,
mert már minden felpuhult,
és most unottan cuppogunk
ebben a nosztalgikus ragacsban.
Ki tudja meddig tart, amíg
megköt, amíg fel nem
keményedik ismét a taposás.
Olyan régóta szédülök,
hogy most már attól félek,
mi lesz, ha egyszer véget ér.
Ősz van, de nincs ősz.
Aminek le kellett hullnia,
hullt, és fentmaradt,
ami nem kívánkozott közénk.

Krusovszky Dénes (1982-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél