Papp-Für János: tévedés
amikor már közel jársz és megismerlek,
arccá állnak össze a derengő vonások,
mire ideérsz óriás leszel, én meg csak állok
bizonytalanul, idétlen rózsával a kezemben.
talán ez volt a kedvenc virágod. végiggondolok
mindent, az összes kérdést felteszem sorba,
elképzelem a válaszokat, mint egy jó filmben
hogy majd szemeink mindent elárulnak,
és jönni fog az ölelés és a könnyes csók,
remegő kezek a vállakon, tenyérbe simuló arc,
a halkuló zenével együtt lemegy a Nap,
kéz a kézben halványodunk bele a horizontba,
és még sok ilyen giccses, pátoszos kellék.
itt állsz előttem és nem tudok mit kezdeni vele.
szégyellem magam, hogy nem olyan vagy,
mint a zsebemben összegyűrt képeken.
csak a szakadások, törések egyeznek veled
és a tévedés, hogy a rózsát ki nem állhatod.
arccá állnak össze a derengő vonások,
mire ideérsz óriás leszel, én meg csak állok
bizonytalanul, idétlen rózsával a kezemben.
talán ez volt a kedvenc virágod. végiggondolok
mindent, az összes kérdést felteszem sorba,
elképzelem a válaszokat, mint egy jó filmben
hogy majd szemeink mindent elárulnak,
és jönni fog az ölelés és a könnyes csók,
remegő kezek a vállakon, tenyérbe simuló arc,
a halkuló zenével együtt lemegy a Nap,
kéz a kézben halványodunk bele a horizontba,
és még sok ilyen giccses, pátoszos kellék.
itt állsz előttem és nem tudok mit kezdeni vele.
szégyellem magam, hogy nem olyan vagy,
mint a zsebemben összegyűrt képeken.
csak a szakadások, törések egyeznek veled
és a tévedés, hogy a rózsát ki nem állhatod.
Papp-Für János (1976-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése