Ughy Szabina: Túlpart
A levágott tulipánok kelyhe csukódik, nyílik,
Védik a szirmok a porzót, a bibe nedveit.
Csak azt tudjuk várni, amit már ismerünk.
Mióta tudom, bármikor elmehetnék innen,
azóta elviselhető az ittlét.
Elég háttérképnek a tenger,
a diktafonnal felvett morajlás elalváshoz.
A csöndben néha ágyam fölé hajolsz,
végtagjaim olyankor elnehezülnek
mint esővízzel telt fémhordók.
A nagy kékségben árnyékok mozognak,
a túlpart csak a reggel eljövetelével felel.
Védik a szirmok a porzót, a bibe nedveit.
Csak azt tudjuk várni, amit már ismerünk.
Mióta tudom, bármikor elmehetnék innen,
azóta elviselhető az ittlét.
Elég háttérképnek a tenger,
a diktafonnal felvett morajlás elalváshoz.
A csöndben néha ágyam fölé hajolsz,
végtagjaim olyankor elnehezülnek
mint esővízzel telt fémhordók.
A nagy kékségben árnyékok mozognak,
a túlpart csak a reggel eljövetelével felel.
Ughy Szabina (1985-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése