Fábián István: Örökbúcsú
Boldog a Nap, száll a Hold,
és olyan magasan jár a szél,
a tenger az éghez fölhajolt,
az éj a lélegző hajnalhoz beszél.
Ahogy a koldus szem elmerül
mélyülő szembogár-feketében,
ár és apály az égre hull.
Csendesednek a fönti szélben,
és ver a boldog szív vadul,
minden elmúlt hajnal elfehérül.
A kéz a kézben kővé fehérül:
míg szakad a hó a télben.
és olyan magasan jár a szél,
a tenger az éghez fölhajolt,
az éj a lélegző hajnalhoz beszél.
Ahogy a koldus szem elmerül
mélyülő szembogár-feketében,
ár és apály az égre hull.
Csendesednek a fönti szélben,
és ver a boldog szív vadul,
minden elmúlt hajnal elfehérül.
A kéz a kézben kővé fehérül:
míg szakad a hó a télben.
Fábián István (1953-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése