Sógor Zsuzsanna: Tépelődés éjfélkor
hová lépek
ha elfogynak lábam alól a kövek
hol alszom el
ha ágyamat a föld már elengedi
de nem nyúlnak érte tartani a felhők karjai
hová bújok a határtalan síkon
ha fenyegetőn földre hull az égbolt
meddig látok mikor
szemembe marnak keserű koromködök
mit nézek mikor
széthullanak körülöttem a színek
mibe kapaszkodom ha
tenyeremből kihullik a reggel
kinek kiáltok mikor
elszöknek előlem a szavak
kit hallgatok ha
a csend önt fülembe ólmot
sárga szirmokat sírnak értem
fagyott krizantémok
ha elfogynak lábam alól a kövek
hol alszom el
ha ágyamat a föld már elengedi
de nem nyúlnak érte tartani a felhők karjai
hová bújok a határtalan síkon
ha fenyegetőn földre hull az égbolt
meddig látok mikor
szemembe marnak keserű koromködök
mit nézek mikor
széthullanak körülöttem a színek
mibe kapaszkodom ha
tenyeremből kihullik a reggel
kinek kiáltok mikor
elszöknek előlem a szavak
kit hallgatok ha
a csend önt fülembe ólmot
sárga szirmokat sírnak értem
fagyott krizantémok
Megjegyzések
Megjegyzés küldése