Spiró György: Lucsokban, télen
Állok hülyén lucsokban, télidőben.
Lehet, hogy elterültem.
Az is lehet, hogy élek.
Lucsokban, télidőben
egyhelyben mendegélek.
Cuppogj, bakancsom, hétmérföldes,
csodára várni jó idő ez.
Lesz csoda még? Lehet, lehet.
Kézbe veszek, elszitálok
egy szürke, lucskos felleget.
Ahogyan látok, úgy látni tilos,
de minden élő megtörik hirtelen.
Szemet hunyok magamra – jó meleg –
és hirdetem…
a nem-tudom-mit hirdetem.
Lehet, hogy elterültem.
Az is lehet, hogy élek.
Lucsokban, télidőben
egyhelyben mendegélek.
Cuppogj, bakancsom, hétmérföldes,
csodára várni jó idő ez.
Lesz csoda még? Lehet, lehet.
Kézbe veszek, elszitálok
egy szürke, lucskos felleget.
Ahogyan látok, úgy látni tilos,
de minden élő megtörik hirtelen.
Szemet hunyok magamra – jó meleg –
és hirdetem…
a nem-tudom-mit hirdetem.
Spiró György (1946-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése