Szolláth Mihály: Volt egy kert

volt egy kert
benne szél járt és
napsütés szórta szét
áldó gyöngyeit

mandulák barackok
almák vérmeggyek
mindenütt ha csak egyet
vettem ajkaim közé

máris ott volt az Éden
de legjobb volt a július
mikor a kukorica fiús
termése érett

s bódítóan érett illatát
felraktam jókorán
magamnak bajszát
legényke-mágia

s hátul a nagy diófa
ágai közt ültek
a csillagok szédültem
a tátongó űrben

s alatta a nem használt
kút mint a halálba
zuhanás tabuja tárva
tükrében a jövőnk

ott éltünk mind
ma már oda vannak át
barackok mandulák
s a házból mindenki

felzuhant az Égbe
csak én élek még itt lenn
fuldokolva a vízben
a kútmélyi víztükörben

Szolláth Mihály