Albert Zsolt: az örökkévalóság lecsorgó ága.
Reggel, amit nem emberi kéz ír.
Háztetők felett áttűnő rajzai a nyárnak.
Az ébredés tenyerén zajtalan utcák.
Valaki lejárta a dülők meredek járdáit,
amíg a holnap falakat épített a rendnek.
A percek ragyogó vércseppei idővé válnak,
ahogy a szedett eprek a porcelántálban.
Az idő, amit az ember mér, de nem emberi
kéz ír, az örökkévalóság lecsorgó ága.
*
Háztetők felett áttűnő rajzai a nyárnak.
Az ébredés tenyerén zajtalan utcák.
Valaki lejárta a dülők meredek járdáit,
amíg a holnap falakat épített a rendnek.
A percek ragyogó vércseppei idővé válnak,
ahogy a szedett eprek a porcelántálban.
Az idő, amit az ember mér, de nem emberi
kéz ír, az örökkévalóság lecsorgó ága.
Albert Zsolt (1973-)
*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése