Asperján György: Örök elégedettség
Aranyat szült a hajnal,
fölsírtak sárga kiscsibék,
szétgurultak kalanddal
csipegetni és hinni még.
A napkorongba szálltak
finom párák, tisztult a kép,
sóhajtottak a tárgyak,
belátták: létezni elég.
A nyárfasor elindult
a tó partján és a vidék
mélyen, messzire kondult,
váltogatva szép felszinét.
A szokott rend terített,
készült lázzal a reggeli,
a fény csodát vetített –
minden magával lett teli.
Örök elégedettség
mint egy kisbaba, szuszogott,
bízva, sok ilyen lesz még –
a forrás csak ezért csobog.
fölsírtak sárga kiscsibék,
szétgurultak kalanddal
csipegetni és hinni még.
A napkorongba szálltak
finom párák, tisztult a kép,
sóhajtottak a tárgyak,
belátták: létezni elég.
A nyárfasor elindult
a tó partján és a vidék
mélyen, messzire kondult,
váltogatva szép felszinét.
A szokott rend terített,
készült lázzal a reggeli,
a fény csodát vetített –
minden magával lett teli.
Örök elégedettség
mint egy kisbaba, szuszogott,
bízva, sok ilyen lesz még –
a forrás csak ezért csobog.
Asperján György (1939-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése