Kolumbán Jenő: Gyűjteményem

Ülök a szobámban
emlékeket gyűjtök.
Gyufás skatulyában
egy kavics.
Szemem lecsukódik
álmodni kellene,
de már elfogyott az
álmom is.

Emléket elkoptattak évek.
Jelen és a múlt keveredett.
Nem tudom már hogy ez a kavics
vajon mire emlékeztetett?

Nedves csók íze szárad számra
lány ujjak nyoma a testemen.
Nem jön vissza semmi, hiába
próbálja idézni a szemem.

Kavics a gyufás skatulyában.
El kellene dobni, nem merem.
Hátha később eszembe jutna
mire is kellett ő énnekem?

Kavargó képek ködbe térnek.
Szél fújta füst lett minden emlék.
A régi tárgyak nem mesélnek.
Nincs múlt, jelen, és nincs öröklét.

Vagyok a semmi közepében
üres kezemben kong néma csönd.
Mi lép majd a múltam helyébe
ha minden emlékem elköszönt?

Ülök a szobámban
emlékeket gyűjtök.
Gyufás skatulyában
egy kavics.
Szemem lecsukódik.
Álmodni kellene.
De elfogyott minden
álmom is.

Kolumbán Jenő (1950-)