Petőcz András: Borongós, bús, banális költemény

Fráter Zoltánnak

Szeretnék lenni fáradt öregember – őszhajú öreg szeretnék lenni –¬
Különös verssorokat – tétova verssorokat szeretnék papírra vetni –¬
Könyvtárszobában elüldögélni –
Nagy-néha visszanézni – búsultan elmerengni.¬

Szememben nem lenne fáradtság – szomorúság –
¬Fényesség lenne szemeimben – bágyadtság nem lenne –¬
Mozdulataimban erő – mosolyomban nyugalom lenne –¬
Nyugalom lenne a mosolyomban.

Spalettás-nagyszárnyú ablakon kikönyökölni –
Tavasszal, borzongós-hűvös hajnalon –
Kikönyökölni nagyszárnyú-spalettás ablakon –¬
Jó volna csontos vállaimmal az ablakkeretnek dőlni.

Öregember, vékony és szikár – őszhajú öreg szeretnék lenni –¬
Lenne: testemben nyugalom – tekintetemben csillogás lenne –¬
Nem lenne szememben félelem – harsány szó többé nem lehetne –¬
Nem volna félelem – kiáltás többé nem lehetne.

Különös parkban sétálnék, mandulafák között –
Nehéz, nagytestű virágok megölelnének –¬
Megölelnének nagytestű, gyönyörű virágok –¬
Súlyos illatuk vágyammal elvegyülne.

Jó volna végre puha pázsitra dőlni –¬
A magasban lassúdad madárszárnycsapások –
¬Lassúdad szárnycsapások – vércsevijjogások a magasban:
Bizarr, nagytestű virágok megölelnének.

Ha volnék őszhajú – fáradt öregember –¬
Csendesen puha pázsitra dőlnék –¬
Vagy kikönyökölnék nagyszárnyú-spalettás ablakon –¬
Nyugalom lenne a mosolyomban.

Petőcz András (1959-)