Petőcz András: Levél Désirée-nek

„Most azért megmarad a hit, remény,
szeretet, e három; ezek között pedig
legnagyobb a szeretet.”
(1 Kor 13,13)

Gyönyörű vagy, szabad vagy,
röpülsz, forogsz, s a nevetésed
messzire hallik.

Szeretlek. A kezemet
nyújtom, valami iszonyatos
magasságból, messzeségből.

Látom az arcod. Nem ismerlek.
A szemedet figyelem, és meg-
borzongok, ha rám tekintesz.

És mégis: itt tartalak a karjaimban,
ajkaink egymást keresik, és a félig
lehúnyt szemeink nagyon is beszédesek.

Csak legyen elég erőnk, Uram!
Legyen bennünk elég erő és akarat,
hogy megtartsuk magunkban ezt a
soha-véget-nem-érő, örök ölelést.

Ezért imádkozom.

Petőcz András (1959-)