Takács Boglárka: Napforduló
Későbbre vártad. Mégis olyan
méltósággal fogadod, mintha
mindig is ebbe a félárnyék-idillbe
készültél volna. Időtlen neszezés,
sűrű, sejtenként érő egység.
A fény-árnyék egyensúlyt néha
bontja csak meg a tudat, hogy
vannak irányok, amerre már nem
lehet indulni, vannak helyek, ahova
már nem hatol el világosság.
De most jó. Most utoljára
fényérzékeny pórusaidba ihatja
magát a túlérett nyár. Halogatod
a készülődést, amíg lehet,
vesződsz a mozdulatokkal, mint
aki nem akarja, hogy az utolsó
részlet valaha is helyére kerüljön.
Csak ezt a virrasztást ne kellene
átengedni örökre valami másnak.
Holnaptól minden nappal
egyre korábban sötétedik.
méltósággal fogadod, mintha
mindig is ebbe a félárnyék-idillbe
készültél volna. Időtlen neszezés,
sűrű, sejtenként érő egység.
A fény-árnyék egyensúlyt néha
bontja csak meg a tudat, hogy
vannak irányok, amerre már nem
lehet indulni, vannak helyek, ahova
már nem hatol el világosság.
De most jó. Most utoljára
fényérzékeny pórusaidba ihatja
magát a túlérett nyár. Halogatod
a készülődést, amíg lehet,
vesződsz a mozdulatokkal, mint
aki nem akarja, hogy az utolsó
részlet valaha is helyére kerüljön.
Csak ezt a virrasztást ne kellene
átengedni örökre valami másnak.
Holnaptól minden nappal
egyre korábban sötétedik.
Takács Boglárka (2000-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése