Farkas Árpád: Áradatban

mert álmaimban megjelent
emberi formában a csend
(J. A.)


Fehéren, mint a hántott fagyökér,
s mint kinek szemébõl a szelíd őzek
fuldokló vergődése vissza-visszanéz,
s torkán a keselyűk még elidőznek,

szelíden, mint aki ideg
szálain inget, lábost ringat,
békákat hizlal tüdején,
s szárítgatná még álmainkat,

vagyok én is csak elkevert
fia az algás, messzi csöndnek,
ki így-úgy tartja még magát,
de tudja: – végül értejönnek.


Farkas Árpád (1944-2021)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél