Fecske Csaba: Nem volt hely

egy farönkön ültünk a
kivénhedt barokk kastély mögött
türelmes égerfák alatt a te városodban
ebben az álmos szürke kisvárosban
ahol mindenki ismer mindenkit
s szemet szúr egyből az idegen
régen találkoztunk már bőrünknek
volt mit mesélni soha olyan jóízű
cigaretták mint azok ott veled soha úgy
mell mint pulóvered alá bújt tenyeremnek a tiéd
nem hízelgett még kívántalak nagyon
te is kívántál őrültek voltunk mindent
egy lapra tettünk föl megláthattak volna
talán meg is láttak beljebb mentünk
a ritkás erdőbe de nem volt szerencsénk
itt csalán ott vadszeder amott nyiladék
ahová messziről belátni a folyóparti töltésen
kamaszok horgásztak elszaladt az idő
nem találtunk helyet azóta sem
se idő se hely

Fecske Csaba (1948-)